De ezt megállapíthatjuk, hogy igenis vannak férfiak (és lássuk be nők is) akik nem képesek beérni kizárólag a párjukkal. Egyes kutatók szerint ezt a viselkedést egy gén vagy inkább génhiba okozza, de léteznek más okok is, állítják a szakemberek.
Szinte mindenki ismer olyan férfiakat és nőket is a környezetében, akik képtelenek hűségesek lenni a párjukhoz. Egyrészt tény, hogy genetikusok által tanulmányozott hűtlen férfiak esetén egyértelműen kimutatható volt egy gén, vagy inkább annak a mutációja, amely a tudósok szerint felelős lehet a hűtlenségért.
De vajon ez ennyire egyszerű-e? Ezentúl mindig azzal a kifogással áll majd elő, aki félrelépett, hogy: „Bocs szivi, én nem tehetek róla, ez genetikus, ugyanúgy nem tehetek róla, mint ahogyan a szemem színéről sem.” Ennél azért összetettebb a probléma. Nem mindenért felelősek ugyanis kizárólag a gének. Az a gyerek (legyen akár lány, akár fiú) aki úgy nőtt fel, hogy akár az édesanyja, akár az édesapja rendszerint félrelépett, az maga is gyakrabban lép félre majd felnőttkorában, függetlenül attól, hogy gyerekként esetleg elítélte ezt a viselkedésformát. (Persze ezt is lehet arra fogni, hogy már a szülőben meglévő génhibát örökölte a gyerek.)
Érdekes probléma még, hogy azok a lánygyermekek, akik úgy nőttek fel, hogy az édesapjuk megcsalta az édesanyjukat, felnőttként szintén hajlamosak olyan társat választani, aki szintén megcsalja majd őket. Erre, hogy ez miért is alakul így, szintén nehéz választ adni. Van, aki állítja, hogy másoljuk a szüleink viselkedését, és felnőve a lányok gyakran választanak édesapjukhoz hasonló partnert, mások szerint, aki úgy nőtt fel, hogy látta, hogy az anyja áldozat egy kapcsolatban, később ő maga is azzá válik.
Vannak, akik a hűtlenséget a – genetikai adottságok mellett – az érzelmi intelligencia (EQ) megfelelő hiányával magyarázzák, vagyis az alacsonyabb érzelmi (és nem értelmi) intelligenciával rendelkezők nem igazán gondolnak bele (amikor a zsebükbe rejtik a jegygyűrűjűket, vagy egyedülállónak állítják be magukat), hogy, milyen károkat okoz majd a párjuk lelkében a megcsalás. Sőt gyakran meg is magyarázzák maguknak a tettüket, például, én férfi vagyok, és a férfiak ilyenek, nem tehetek róla, hiszen elcsábítottak, stb.
Régen is úgy tartották, és ebben sok igazság van, hogy az elégedett emberek hűségesebbek, vagyis akinek a párja lelkileg, szellemileg, testileg is a társa, az kevésbé hajlamos a félrelépésre. A hűtlenséggel pedig szinte mindenki találkozik élete során, jobb esetben csak a baráti körben, rosszabban a családban, és a legrosszabb talán az, ha őt csalták meg.
Ami biztos: lehetőség arra, hogy megcsalhassa a párját, szinte mindenki számára adódik az életben, és – genetika ide vagy oda – ez akkor is egy tudatos döntés, és felnőtt emberként mi vagyunk a felelősek, hogy eldöntsük élünk-e a kínálkozó lehetőséggel vagy „futni” hagyjuk azt, mert többet jelent a már meglévő kapcsolatunk.
-dailymail.co.uk-
A nők számára a férfi hűsége a legfontosabb
Amikor a nő feleség lesz
Baljós jelek
Megcsalók
A megcsalás és a hűtlenség pszichológiája