Nőgyógyászkereső
TUDÁSTESZT

Éhező agyak

2011-02-02
Jobb, ha megtudjuk, az elhízásnak az eddig ismerteken kívül furcsább oka is lehet, például ha agyunk csokira adott reakciója nem megfelelő, és elmarad az édesség által kiváltott boldogsághormon termelés.

Normál esetben ugyanis lakmározás, vagy még inkább csokoládé majszolása után a kielégült jóllakottságon túl a jutalmazottság simogató érzése is átjárja testünket. Azonban a kevésbé szerencsések 10 tábla csokoládé és 3 kg töltött káposzta bekebelezése után sem képesek elérni ezt az elégedett érzést. Vajon mi lehet ennek az oka?

Édesség függő - illusztrációErre a kérdésre próbált választ kapni az Eric Stice nevével fémjelzett texasi kutatócsoport, amely azt vizsgálta, hogyan reagál a női agy a csokoládés shake-re.
A kísérletben két csoporttal dolgoztak, az egyikben 18-23 év közti nők szerepeltek, akiknek testtömeg indexe átlagosan 28,6 volt, ami bizony némi súlyfeleslegről árulkodik. A másik csoport alanyai 14-18 év közti lányok voltak, súlyfelesleg nélkül, BMI indexük átlagosan 24,3 volt. A résztvevőket egy semleges ízű folyadékkal, és egy csokis shake-kel kínálták, és kortyolgatás közben mágneses tomográffal értékelték az anyagcsere folyamatok által kiváltott agyi reakciókat. Az adatok kiértékelése után megállapították, hogy alacsonyabb BMI index esetén a csokoládés shake jóval hevesebb reakciót váltott ki az agy jutalmazási központjában.

De miért reagál másként a karcsúbb nők agya?

Elégedetlen receptorok

A jelenség miértje után kutatva, megvizsgálták, hogy jelen van-e a kísérleti alanyok szervezetében a Taq1A1 nevű speciális génváltozat. Ez a génváltozat tehető felelőssé ugyanis a csekélyebb boldogsághormon termelésért, mert akinek ez a génváltozat a szervezetében jelen van, sajnos kevesebb dopamin-receptorral rendelkezik. A boldogság érzése pedig - többek közt - ezen receptorok boszorkánykonyhájában készül. A kutatócsoport további egy évig kísérte figyelemmel az alanyok súlyát, és azt tapasztalták, hogy akiknek testében jelen volt az említett génváltozat, nagyobb súlyt szedett fel, mint a több receptorral rendelkezők.

Korábban is gyanították, hogy a receptorok száma és az említett génváltozat valamilyen kapcsolatban áll a kísérletben regisztrált adatokkal és a megfigyelésekkel pedig tudományosan is bizonyították a boldogsághormon mennyisége és az elhízás közti összefüggést.
Az amerikai tudományos szaklap a „Science” szerint, a kutatócsoport vizsgálati eredményei azért is jelentősek, mert napjainkban az elhízás népbetegségnek számít, és ahhoz, hogy orvosolni tudjuk, minden lehetséges okot fel kell tárnunk.