Milyen negatívumok kapcsolódnak a hűséghez? A szakértő megmondja.
A monogámia – azaz az egy partnerhez való hűség – több évezredes múltra tekint vissza, amelyet leginkább a vallások tápláltak. Egyes – szakértői körök által is támogatott – felfogások szerint ugyanakkor a 21. századra a feltétlen hűség nem több üres dogmánál. Mi olyan rossz a monogámiában?
„Tulajdonképpen semmi” – kezd fejtegetésbe Holger Lendt, aki a hűséggel kapcsolatos nézeteit könyv formájában is közzétette. „Félreértés ne essék, a hűséggel és monogámiával semmi gond nincs, ami számomra problémásabb, az a dogma, amit a monogámiából csináltak. A dogmák – jellegükből adódóan – bizonyos dolgokat tiltanak, amelyek többé-kevésbé részünket képzik, tehát ahhoz járulnak hozzá, hogy ne érezzük teljesnek énünket.”
A statisztikák azt mutatják, hogy monogámia intézménye rendszeresen kudarcot vall: a férfiak 90, a nők 75 százaléka lép félre legalább egyszer életében. „Ez nagyon nagy arány, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek az emberek valamilyen más életmodellt keresnek” – magyarázza Lendt, aki külön kiemeli: „maga a félrelépés, az aktuális partner megcsalása természetesen nem szép dolog, mivel úgy teszünk valamit, hogy arról a másik – akiben annyira megbízunk – nem tud.”
A szakértő szerint tehát mindebből az a kérdés adódik miért is kell egyáltalán hűségesnek lennünk? Ha abból indulunk ki, a többségnek mit jelent a kifejezés, megállapítható, hogy a legtöbb ember szerint a hűség egy olyan tényező, amely a párkapcsolatot erőssé és stabillá teszi. „Én ezt pontosan ellentétesen látom” – mondja a pszichológus – „pontosan a monogámia miatt válik sérülékennyé oly sok párkapcsolat. A szerelem terén mind rugalmasságra, mind stabilitásra szükség van. Ha a monogámia ellen beszélek, azzal nem azt akarom mondani, hogy a partner megcsalása teljesen helyénvaló lenne. Véleményem szerint a párkapcsolat résztvevőinek egyszerűen beszélniük kellene arról, mit értenek szerelem és szeretet alatt. Az, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, nem zárja ki, hogy ezzel egyidejűleg másba is szerelemesek legyünk.”
A szakértő elmondása szerint azok az emberek, akik a monogámia helyett a poligámiát választják, minden partnerüket másképpen szeretik. A monogám kapcsolatok esetében gyakran előfordul, hogy valamelyik fél megismer valakit, és folyton rá gondol, nem pedig aktuális partnerére. A poligámia elkötelezett hívei viszont – erősíti meg Lendt is – ha az egyik partnerükkel vannak, nem fordul elő, hogy a másikon törnék közben a fejüket. „Ennek megfelelően a poligámia egyik alapvetése, hogy partnerünk másokkal is kezdhet, egészen addig, amíg minket szeret. Egyedül az a szabály van érvényben, hogy engem szeressen, s nem az, hogy rajtam kívül ne szeress senki mást” – mondja Lindt.
A hagyományos párkapcsolatokban többé-kevésbé felmerül a féltékenység kérdése is. A poligámia hívei szerint a féltékenység semmiképpen sem tartozik az olyan természetes érzések közé, mint az öröm, bánat vagy meglepődés. „A féltékenység sokkal inkább egy több érzés számára kitalált gyűjtőnév. Ha arról kérdezünk egy féltékeny embert, hogy mit érez a monogám párkapcsolatot veszélyeztető harmadik személy iránt, általában mindenféle agresszív cselekedet részletezését kapjuk válaszként. Ez sokkal inkább harag és düh. Ha pedig attól tartunk, hogy partnerünk esetleg elhagy, az a félelem és szomorúság érzéskörébe tartozik. Látható tehát, hogy a féltékenység mennyire sokoldalú érzést szül bennünk” – fejtegeti a pszichológus, aki szerint féltékenység esetén semmi többről nincs szó, csak arról, hogy a veszteségtől (azaz valaki elvesztésétől) való félelmünk miatt gyakorlatilag egy másik – a szeretett – személytől tesszük magunkat teljesen függővé. Azaz a féltékenység önbecsülésünk, önértékelésünk és komfortérzetünk teljes feladása.
-news.de-
Egy kapcsolat megrontója:a féltékenység
Házasságok szilánkjai
Megcsalók
A nők számára a férfi hűsége a legfontosabb