De ezek a válaszok nagyban különböznek azoktól, amelyeket kanadai és amerikai tudósok állítanak, mely szerint a boldogságunk vagy annak hiánya a házastársunktól függhet.
A British Columbia Egyetem, a Washington Egyetem és a Pennsylvaniai Állami Egyetem tanulmánya 6000-nél is több ember adatait használta fel több mint 50 évet felölelve. Az MSNBC jelentése szerint a kutatás megállapította, hogy - különösen a hosszú házasságban élőknél – a boldogság szintje szinte egyszerre csökken és emelkedik.
„Hosszú ideig megfigyelve azt láttuk - mondja a British Columbia Egyetem vezető kutatója, Christiane Hoppmann -, hogy ha az egyik házastárs boldogsága növekedést mutatott, akkor a másik fél boldogsága is emelkedett. És ha alább hagyott a boldogság, ez a csökkenés befolyásolta a házastársét is.”
A kutatók a Seattle-i Longitudinális Vizsgálatból szűrték ki az adatokat, hogy megvizsgálják a házaspárokra jellemző eredményeket, majd összehasonlították, hogy mennyire voltak boldogok.
Bár a kutatás szerint úgy tűnik, hogy a házaspárok boldogsága a házastárshoz kötődik, a kutatók most azt vizsgálják, hogy ez vajon jó-e, vagy rossz.
Azt ugyanis nem tudjuk megmondani, hogy amikor baj van, akkor az egyik fél felemeli-e a másikat, vagy inkább még mélyebbre taszítja. Bármelyik előfordulhat – állítja Hoppmann professzor.