Kik azok az energiavámpírok?

A témát körbejárva leginkább transzcendentális, spirituális tartalmakkal kapcsolatban juthatunk el az energiavámpír kifejezéshez. Nem kétséges, hogy valóban léteznek ilyen személyiségek, ám nem mindenki képes az ezoterikus megközelítés elfogadására, mégis, a pusztán természettudományos gondolkodásúak is bármikor találkozhatnak a fent nevezett jelenséggel.

Az energiavámpírnak nevezett személyek közös jellemzője, hogy beszélgetőpartnereikben kellemetlen kimerültségérzetet keltenek. Legtöbbször arról van szó, hogy az illető tele van problémákkal, általában magányos, konfliktushelyzeteit nem képes megfelelően kezelni, ami mind-mind belső feszültséghez, krónikus stresszhez vezet. Az emberi szervezet és az emberi tudat is arra van programozva, mondhatni minden élőlényhez hasonlóan evolúciósan kódolva, hogy az őt veszélyeztető állapotokat (mint a krónikus stressz) valamilyen, bármilyen módon megszüntesse, jelen esetben a felgyülemlett feszültséget levezesse. Erre pedig, mint mindannyiunk számára ismeretes, a kibeszélés, a gondok szavakba öntése, a problémák másokkal való puszta megosztása is a feszültség csökkenéséhez, lelki megkönnyebbüléshez vezet.

Észrevétlenül támad

Legtöbbször maga az energiavámpírnak nevezett személy nincs tudatában annak, hogy a vele való találkozás a másik félben ellenérzéseket kelt. Hiszen számára a beszélgetés építő jellegű, megnyugvást, megkönnyebbülést okoz és a pillanatnyi jóérzés hevében nem fordul meg a fejében, hogy esetleg a beszélgetőpartnernek a találkozás kevésbé volt kellemes.

A beszélgetés sokszor igazából nem is beszélgetés, hanem egyöntetű szóáradat, mely kizárólag az egyik félről, konkrétan az energiavámpírnak nevezett személyről és az ő mindennapi életéről, gondjairól szól. Egy nagy levegővétel után a hallgatóságra zúdul sok-sok információ, érzés, történés, melyet a szenvedő fél egyre keservesebben próbál elviselni. Fontos, hogy a beszélő és a hallgató közt nem szoros, őszinte barátság van, hiszen abban az esetben a jelenség nem tűnik fel. Hiszen azon személyek, akik jól ismerik, kedvelik, megbecsülik egymást, a másik felé őszinte érdeklődést tanúsítanak, nem kerülnek ilyen helyzetbe. Esetükben a néhol ugyan egyoldalú párbeszéd konstruktív célú, a hallgató félben mindez nem ösztönös elutasítást, hanem gondolkodást ébreszt, az elmondottakra irányuló megoldási javaslatok megtervezésével.

Ellenben két távolabbi ismerős találkozása az említett helyzet fennállásakor igen nagy türelmet igényel, és tény, hogy a szenvedő fél részéről nem kevés energia befektetését igényli. Mert erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az érdeklődés látszata fennmaradjon, hogy a feltörni készülő ásítás elnyomható legyen, hogy az egyre inkább elszabaduló indulatok (kényelmetlenségérzés, bosszúság, harag) kordában tarthatók maradjanak.

Elvontabb magyarázatok - melyek a mindennapi ember számára nem feltétlenül elfogadhatók – szerint ilyenkor az történik, hogy egy alacsony belső energiaszintű ember a másik fél energiakészleteinek megcsapolásából fedezi hiányzó tartalékait. A matematika törvényszerűségeinek ismeretében ami valahol megjelenik, azt valahonnan el kellett venni. Tehát tiszta sor: az egyik ad (még ha nem is önként), a másik kap. Így az energiavámpír feltölti raktárait, ellenben a másik fél a találkozás után kicsavarva, fáradtan, melankolikusan, esetleg bosszúsan hagyja el a tett színhelyét.

Az energiavámpírral való találkozás félreérthetetlen jele, ha úgy érezzük, miközben a másikat hallgatjuk, ólmos fáradtság nehezedik ránk és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat az adott szituációban annak ellenére, hogy semmi olyan téma nem kerül szóba, amely közvetlenül vagy közvetve saját magunk számára kellemetlen lenne.

De mit tehetünk ellene?

Hogyan védekezhetünk a hasonló kínos, és egyben megterhelő helyzetek ellen és hogyan kerüljük el az ilyen szituációkat? Igazából sehogy, a fokhagyma és ezüst kereszt pedig sajnos biztosan hatástalan. Akarva-akaratlan a kellemetlen helyzetek úgyis megtalálnak minket. Viszont ha már belecsöppentünk, a szituáció jellegét felismertük, próbáljunk minél előbb menekülni még akkor is, ha ezáltal esetleg a szóáradatot éppen csak elindító beszélgetőpartnerünk rosszallását, sértettségét okozzuk.

Bár durvának hangzik, nyugodtan kérjünk bocsánatot és hivatkozzunk arra, hogy nagyon sietnünk kell. Jó megoldás lehet az is, ha megpróbáljuk a beszélgetést úgy irányítani, hogy minél hamarabb véget érjen, vagy legalábbis témaváltás történjen. Ismerve az energiavámpírok öntudatlan célját és személyiségét, ezen módszer szinte teljességgel lehetetlen és ember legyen a talpán, aki eléri. Ha ezt nem vagyunk képesek megtenni, próbáljunk a testbeszéd eszközeihez nyúlni.

A testünk előtt keresztbe font karok és/vagy lábak a védekezést testesítik meg. Az ezoterikus megközelítés szerint ilyenkor megakadályozzuk, hogy energiánk kiáramoljon testünkből. A tudomány is valami hasonlót állít, csak más szavakkal. A testbeszéd ezen módja az elutasítás, elhatárolódás kifejezője, mely viszont a beszélgetőtárs felé küld negatív értelmű jeleket, amelyek még egy energiavámpír tudatalattiját is befolyásolják a beszélgetés minél hamarabbi berekesztésének irányába, hiszen még az energiavámpír is igyekszik a számára kellemetlen helyzetekből minél hamarabb kiutat találni. A partner említett testhelyzete padig minden ember számára negatív tartalmat közvetít.

Mindemellett legyünk tapintatosak és ne felejtsük, kellemetlen beszélgetőtársunk nem tudatosan teszi, amit tesz.

Kapcsolódó cikkek:

A házasság a nőknek is jó?
Az optimisták ritkábban betegek
Hogyan előzhetjük meg a teljes kiégést?