A stresszreakció minden élő szervezet számára alapvető életfenntartó mechanizmus, mely az élő egység (ami lehet akár egyetlen sejt is) létét veszélyeztető bármely pszichés, kémiai vagy fizikai inger által kiváltható. Vészhelyzet esetén szervezetünkben stresszreakció indul be, amely a káros hatás kivédéséhez szükséges élettani folyamatok elindításához, azok megfelelő mederbe tereléséhez szükséges.
A stresszreakció alapja, hogy vészhelyzetben a mellékvese ún. stresszhormont más néven kortizolt, illetve adrenalint termel. Ezek hatására emelkedik a pulzusszám, nő a vérnyomás, a légvételek percenkénti száma fokozódik. Mindezen változások azt eredményezik, hogy a fokozott véráramlás több oxigénnel lássa el a szöveteket. Ilyenkor általában az emésztőrendszer vérellátása csökken, így a keringés redisztribúciójának következtében azon szervek vérellátása fokozódik, amelyek a létfenntartásra irányuló legcélszerűbb válaszreakcióban kulcsfontosságú szerepet töltenek be (tüdő, szív, agy).
Az emberi kultúra egyre újabb és újabb stresszforrásokat alakít ki, melyek az életben maradást ha nem is direkt módon biztosítják, ám közvetett úton hozzájárulnak a túléléshez, amelynek eszköze lehet egy vizsga sikeres teljesítése, a gyalogátkelőhelyen való áthaladás, stb. Így az emberiségre vonatkoztatva a stresszreakció számos esetben megjelenik és befolyásolja életünket.
Mai értelmezés szerint stressznek a stresszreakciót kiváltó faktorokat nevezzük. A stressznek számos formája ismeretes. Van negatív és pozitív stressz, amit a pedagógiában is előszeretettel alkalmaznak. Negatív stressz éri azt a személyt, akinek azt mondják: „Ha nem készíted el a prezentációt időre, fizetéslevonást kapsz”. Ellenkező esetben pozitív stresszel is motiválható a dolgozó: „Ha időre elkészül a prezentáció, fizetésemelés lesz az eredménye”.
Mindennapi szóhasználatban a stressz ugyanakkor negatív értelmű kifejezés, mely képzeletben a pszichés megterheléshez, a lelki eredetű feszültséghez kötődik.
A modern világ stresszforrásokban bővelkedő rendszerében kiegyensúlyozott életvezetésünk részévé kell tennünk a stresszkezelés minél hatékonyabb eszköztárát. A stresszorok halmozott jelenléte előbb vagy utóbb mind mentális, mind fizikai egészségünket veszélyezteti. A krónikus stressz komoly egészségkárosodáshoz vezethet, pl.: alvászavarok, depresszió, magas vérnyomás, szívpanaszok, stb.
Általánosságban elmondható, hogy bármi, ami az egyénnek lelki vagy fizikai, esetleg mindkét fajta felüdülést nyújt, segít a terhes gondolatok elterelésében, és a módszert alkalmazó személy egészségének javítását is szolgálja. Így stresszcsökkentő lehet bármely olyan tevékenység, amely kikapcsol minket. Ezen tevékenységek mindenki számára mást és mást jelentenek. Stresszoldó tevékenység lehet az olvasás, a színházba járás, a meditatív módszerek gyakorlása, a sportolás, a hímzés, a zenehallgatás.
A lényeg, hogy szabad elhatározásból olyan tevékenységet végezzünk, amelyek segítségével a napi problémák köréből kicsit kiszakadhatunk, amely tevékenységek során energiával töltődünk fel. A stresszoldás fizikokémiai alapja a stresszhormonok szintjének csökkenése a vérben, illetve az agyban termelődő boldogsághormonok vagyis az endorfinok, és az egyéb jó kedélyt okozó hírvivő molekulák, például a szerotonin szintjének emelkedése. Sok esetben az evés, főleg az édes ételek fogyasztása is ezen biológiai állapotokhoz vezet, ám az evés semmiképpen nem ajánlható stresszlevezető módszernek, ugyanis hamar pszichés zavarokhoz, többek között bulimiához vezethet.
Meg kell említenünk azon tevékenységeket is, amelyek ugyan megnyugtatják az azokat alkalmazókat, ám egyben jelentős egészségkárosító hatással bírnak. Erre a leggyakoribb példa a dohányzás. Sokan a cigarettázást feszültséglevezetésként használják, ám a tevékenység olyan mértékű egészségkárosodáshoz vezet, ami semmiképpen nem indokolja a cigarettázás egyébként sem létező pozitív hatásait.
Összefoglalva: a stressz életünk velejárója, mely kivédhetetlenül leselkedik mindannyiunkra. A stresszkezelésnek életünk szerves részét kell képeznie, és saját fizikai és pszichés egészségünk érdekében meg kell találnunk a számunkra legmegfelelőbb eszközt a stressz levezetésére. Ez bármilyen tevékenység lehet, amelynek nincsenek olyan hatásai, amelyek önmagukban egészségünket veszélyeztetnék.